Blog
Tejcsokoládé
Hogy függ össze a nagy New Yorki-i „mosléktej-botrány” és a világ kedvenc édessége?
+36-1/256-1674 | info@acsokolades.hu
+36-1/256-1674 | info@acsokolades.hu
Hogy függ össze a nagy New Yorki-i „mosléktej-botrány” és a világ kedvenc édessége?
A tejcsokoládéval kapcsolatosan illik megemlíteni a kor három nagy feltalálójának nevét: Samuel R. Percy New York-i orvos, Daniel Peter és Henri Nestlé svájci csokoládégyárosokat. Feltehetően ha az előbbi két névvel nem is, de az utóbbival már mindenki találkozott. Nélkülük aligha válhatott volna a világ kedvenc termékévé a tejcsokoládé.
Daniel Peter gyertyaöntőként kezdte pályafutását a szülővárosához közeli Veveyben, de a gyertya iránti kereslet az olajlámpák megjelenésével visszaesett. Ekkor váltott át az édesiparra. Daniel legfőbb gondja a csokoládéval annak keserű állaga volt, ezt az ízt szerette volna valahogy lágyítani, azonban a csokoládéhoz nem lehetett tejet adni mert annak víztartalma tönkretette a csokoládét és penészedést okozott. A legfontosabb feladat tehát a tej víztartalmának eltávolítása volt. 1875-ben már hét éve dolgozott a feladaton amikor a forradalmi ötlet megszületett.
(balra: Samuel R. Percy, középen: Daniel Peter, jobbra: Henri Nestlé)
Egy kicsit azonban ugorjunk át New Yorkba:
Azokban az években sok éppen fejlődő, létrejövő nagyvárosban egyre nagyobb problémát jelentett a csecsemőhalandóság. A városok ugrás szerű terjeszkedésével kiszorultak a tehenészetek távolabbi, külsőbb területekre. Ez természetesen manapság is így van, azonban a mai modern eszközök nélkül szinte lehetetlen volt eljuttatni mindenhová a friss tejet. Anyatej hiányában a csecsemőknek a tehéntej jelentette a tápanyagot, de ehhez sok helyen nem lehetett hozzájutni. A szeszfőzdék rájöttek, hogy az alkoholgyártás melléktermékeként létrejövő gabonamaradványokkal fenn tudnak tartani tehenészeteket, azonban ez a tápanyag szánalmasan kevésnek bizonyult a tehenek számára... Szerencsétlen éhező tehenek olyan silány minőségű híg, ráadásul halványkék tejet adtak, hogy az ránézésre is fogyaszthatatlan volt. A még nagyobb probléma akkor jött létre, amikor a vállalkozók liszttel, keményítővel és gipsszel (igen, jól olvassák) sűrítették be a tejet és adták el. Hogy ez milyen egészségügyi problémákat okozott szerintem mindenki el tudja képzelni. Becslések szerint legalább 8 ezer gyermek halt bele évente a felelőtlenségbe, amíg ki nem robbant a nagy „mosléktej-botrány”. Ez megfékezte a silány tej árusítását azonban az eredeti probléma még mindig fenn állt.
Ekkor lép a képbe egy Samuel R. Percy nevű vegyész-orvos, aki számos találmánya mellett sikeresen kidolgozta a hőmérsékletre érzékeny, folyékony halmazállapotú anyagok szárítására és tartósítására alkalmas porlasztva szárítás eljárását. A porlasztófej egészen apró cseppekre bontja a folyadékot, amely meleg levegő hatására azonnal elveszíti a nedvességtartalmát amiből így száraz tejpor lesz. Víz hozzáadásával ez a folyamat visszafordítható. Az első hűtőgépek megjelenéséig ez a módszer sok százezer ember életét könnyítette, sőt, talán meg is mentette.
Percy 1872. április 9-én szabadalmaztatja a tejpor előállításának módszerét.
Ugorjunk vissza Svájcba:
Bekapcsolódik történetünkbe Henri Nestlé, aki már az 1860-as évektől kezdve igyekezett szintén a csecsemők számára alkalmas tápszer kikísérletezésére ugyan ezen problémák végett. 1866-ban csatlakozott a Anglo-Swiss Condensed Milk Company vállalathoz akik megnyitották első sűrített tej üzemüket Svájcban. 1867-ben úttörő csecsemőtápszert dolgoznak ki. Sikeresen piacra dobják „farine lactée“ elnevezésű terméküket a svájci Vevey-ben. A tápszer búzalisztből, cukorból és tehéntejből állt azon csecsemők számára akik nem jutottak anyatejhez.
Az évek előrehaladtával folyamatosan fejlesztették és új módszerek használatával tovább bővítették baba tápszer palettájukat az akkoriban feltalált tejpor használatával. Daniel Peter felfedezte, hogy ezen termék csokoládéhoz való keverésével megoldható az elképzelése. Így született meg a ma is ismert valódi tejcsokoládé, amely Rudolphe Lindt néhány évvel később feltalált konsírozó gépe segítségével végre elérte mai állapotát.
1929-ben Daniel gyára az akkoriban folyamatosan bővülő Nestlébe olvadt.
A tejcsokoládé összetevőinek arányát látjuk a képen: a legnagyobb százalékban van a cukor, a tejpor a kakaóvaj és a kakaómassza aránya változó és a legkisebb mennyiségben van a lecitin és az egyéb fűszer/ízesítés.
Táblás tejcsokoládé termékeink ITT érhetőek el.